Pszichológus, gyermekpszichológus Pszichológiai tünetek, problémák

Pszichológus, gyermekpszichológus, pszichiáter
Bemutatkozás Szolgáltatásaink Problémák, amelyben segíthetünk Pszichológusok, szakemberek Aktuális Galéria Linkek Rendelő bérlés, rendelő kiadás Kapcsolat / Árak

Körömrágás

A körömrágás gyakran jelentkezik olyan gyermekeknél, akik korábban szopták az ujjukat. Már „nagyok”, szeretnék elhagyni az ujjszopást, és e helyett a körömrágást kezdik el. Ezt feszültség levezetéseként is alkalmazzák. Gyakran a körömrágó gyermek nem is veszi észre, hogy megint a szájában van a keze. A tevékenység megnyugtatja, de sokszor súlyos formát is ölthet, károsíthatja a körömágyat, fertőzésekhez vezethet.


A szülők természetesen folyton rászólnak a kicsire, de ez nem sokat segít, mert nem a probléma okát szünteti meg. Kicsiknél a gyakoribb személyes foglalkozás, játék szüntetheti a szorongást. A nagyobb gyermeknél is hatékony, ha a problémát okozó lelki terhet szüntetjük meg, akár gyermekpszichológus segítségét is igénybe véve. A körömrágás ugyanis nagyon sok gyermeket elkísér egészen késő felnőttkoráig, nehéz leszokni róla.


A körömrágás mint szorongásra utaló, illetve azt levezető tünet legkorábban 4 éves kor körül jelenik meg, gyakorinak azonban csak 6-7 éves kortól mondható. Többnyire az ujjszopást váltja fel, (20 körömrágó gyerekből 15 megelőzően szopta az ujját), valószínűleg azért ebben az életkorban, mert eddigre ezt a "kisbabás szokást" már a gyerek is el akarja hagyni. Míg az ujját szopó óvodás cselekedete egyértelműen örömszerzésre irányul, és csak a környezetét zavarja, az iskolába lépő 6-7 éves már szégyelli, hogy efféle önnyugtatásra, saját maga kényeztetésére szorul, ezért a nyíltan örömszerző ujjszopást a sokkal ellentmondásosabb körömrágásra cseréli. A körmét rágó gyermek tulajdonképpen egy belső ellentmondást jelenít meg: vágyom a kisbabás örömökre, de a cumizást már dedósnak, és szégyellnivalónak találom, ezért haragszom is magamra, amiért nem tudok lemondani róla (az ujjak felsebzése fájdalmas, önbüntető cselekvés.)

Nemcsak az iskolás életkor, de az iskola mint helyzet is kedvez a körömrágás, és a hozzá hasonló tünetek (pl. hajtépés, kézcsavargatás, fogcsikorgatás) kialakulásának, hiszen a gyerek itt eddigi életéhez képest hirtelen sokkal nagyobb követelményekkel találja szemben magát, miközben lényegesen kevesebb játékos-mozgásos feszültség-levezetési lehetősége van, mint az óvodában. Különösen gyakoriak ezek a tünetek azoknál a gyerekeknél, akik nagyon szeretnének megfelelni a követelményeknek, akiktől szüleik is, és ennek nyomán egy idő után már saját maguk is, mindenáron kiváló teljesítményt várnak el.

Egy másik elmélet szerint a körömrágás a szeretteinktől való elszakadás fájdalmát is kifejezheti szimbolikusan, a tépés, szakítás, sebzettség a szeretett személy hiányából adódó bánatot fejezi ki. A gyermek tünetével (mint oly sok más betegség esetében is), a passzívan elszenvedett traumát fordítja aktívba, vagyis saját akaratából újra megéli, miközben környezetének is megmutatja azt.

Bár a körömrágás általában szorongásra utaló jel, nem feltétlenül jelenti, hogy a gyerek beteg, vagy súlyos lelki bánata volna. Felléphet átmenetei jelenségként az ujjszopás elhagyásakor, vagy amikor a kicsi új környezetbe kerül, nagyobb kihívásokkal találja magát szemben, esetleg kórházba kerül, vagy testvére születik. Ha egy-két hét, hónap után a rossz szokás elmúlik, ha a szülő kérésére a gyerek könnyedén le tud mondani róla, nem kell foglalkozni vele. Oda kell figyelnünk a dologra azonban akkor, ha a gyerek keze szinte folyamatosan a szájában van, ha körmei, ujjvégei már kisebesedtek, vagy, ha a körömrágáshoz más tünetek is társulnak, pl. gyakori fejfájás, hasfájás, alvási gondok, beilleszkedési nehézség.

A szigor, a büntetés-jutalmazás ilyen esetekben nem segít, inkább csak ront a helyzeten; a kicsit újabb, szorongáskeltő feladathelyzet elé állítja, miközben figyelmét folyamatosan a körömrágásra irányítja. Ha úgy érezzük, a dolog több mint múló rossz szokás, érdemes szakember segítségével utánajárni, mi okozhatja a gyermek szorongását!


A kóros körömrágás azonban (orvosi nevén onychophagia) sajnos nem szüntethető meg apró trükkökkel, a pszichológusok ezt a kényszerbetegségek közé sorolják. Ilyenkor nem elég a tüneti kezelés, hanem a szorongás belső okát kell feltárni. Kórós körömrágás esetén tehát, - azaz amikor valaki tényleg állandóan rágja a körmét, és szinte már észre sem veszi, - nem árt pszichológust felkeresni.