pszichoPszichodráma csoport /a csoport átmenetileg nem indul/
Pszichodráma-Életünk a színpadon
„Hiába fürdeted önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat."
Jacob Levi Moreno a pszichodráma atyja, pszichoterápiás újító, az alkotóművészeteket a pszichoterápiás módszerekkel ötvöző jelentős személyiség valamivel a századforduló előtt született. Moreno munkásságának célja volt a pszichoterápia életszerűbbé tétele. A korszak legjelentősebb pszichológusa, Freud aki hipnózissal gyógyította betegeit és akit a pszichoanalízis megalapítójaként tartunk számon, Moreno által művinek tartott szituációban kezelte pácienseit. Moreno tevékenysége, Ars poetica-ja volt, hogy az emberekkel minél spontánabb módon találkozzon, akár saját szociális vagy tárgyi környezetükben. Első ilyen irányú tevékenysége egy parkban zajlott, ahol az ott játszó gyermekeket verbuválta csoporttá. Később megalapította a híres Rögtönzések Színházát, ahol az előadásokba bevonta a nézőket is saját történeteikkel, és ezzel megtette az első lépéseket a pszichodráma kialakítása felé.
Morenot a 20. század elejére jellemző pezsgő szellemi élet, a művészetek, elsősorban a színházművészet inspirálta, de például verseket is írt. Érdeme, hogy a pszichológia eszköztárában népszerűvé tette a csoportterápiát, valamint, hogy terápiás módszerének fókuszába a személyek saját öngyógyító, önsegítő erejét állította. Azt tartotta, hogy az az önismeret, amely a pszichológusi rendelőben teremtődik meg, önmagában nem célravezető a fejlődni, önmagát mélyen megismerni kívánó és mély belső átalakulásra vágyó, helyét a világban kereső ember számára. Az önismeret nem azt jelenti ebben az értelemben, hogy a páciensnek tudása van arról, milyen tulajdonságokkal rendelkezik, hanem azt, hogy tisztában van azzal, hogy egy adott szituációban hogyan viselkedik. Ezért lett a pszichodráma annyira népszerű, ezért van az, hogy valódi személyiségfejlődés, önismeret, változás történik a pszichodráma csoport tagjaiban, ami a gyakorlatban is előre viszi azokat, akik ezt az önismereti módszert választják.
A pszichodráma valós történések feltárása pszichodramatikus módszerrel. Az emberek közötti interakciókkal foglalkozik és öt „kellékkel" dolgozik. Ezek a következők.
1. A színpad. Ez az a játéktér, ahol a pszichodráma játék folyik. Itt minden megtörténhet. A valóság és a fantázia is megjelenik a színpadon. Minden, ami eljátszható érvényes, így a játéktér mintegy kitágítja az életet, ezzel megteremtve annak a lehetőségét, hogy katartikus felismerések révén a megszokott, bevett viselkedésrepertoárok új, kreatív módon átrendeződjenek, megváltozzanak.
2. A főszereplő (protagonista). A játék főszereplője tulajdonképpen saját magát, személyiségét jeleníti meg a színpadon. A pszichodrámában nincsen megjátszott, eljátszott szerep. A főszereplő önmagát adja, a rá jellemző problémákat, viszonyulásokat jeleníti meg.
3. A játékvezető rendező, terapeuta, megfigyelőként horgonyoz a realitásban.
4. A játékmester. Ez a „kellék" nem minden esetben van jelen, de ha van, akkor a játékvezető segítőtársa és segít a főszereplőnek is egy-egy szereplő megformálásában.
5. A csoport. A csoport tagjainak több funkciója van. Például bekapcsolódhatnak a játékba egy szerep alakítójaként. Ebben az esetben a főszereplő instrukcióit követve mondják/alakítják a szerepüket. A lényeg, hogy a főszereplő számára hitelesen megjelenjen az a szereplő, aki az adott helyzetben fontos résztvevője az általa hozott megoldásra, rendezésre váró konfliktusnak, szituációnak.
A csoporttag lehet belső hangja valamelyik szereplőnek, de kifejezheti a közösség véleményét is, mint a kórus a klasszikus drámában.
Tapasztalataim szerint a pszichodráma szinte minden pszichés probléma hatékony kezelési módszere.
A pszichodráma foglalkozások zárt csoportban zajlanak. Mivel a csoporttagok nagyon őszintén feltárják önmagukat a többiek előtt, ezért nagyon fontos, hogy a csoport általában a harmadik alkalomtól kezdve bezáruljon. Új csoporttag már nem érkezhet a csoportba.
A pszichodráma ülés három részre tagolódik. Az első a megérkezés, felmelegedés fázisa, a második a játék, a harmadik az integrációs szakasz. A pszichodrámában a csoporttagok a foglalkozáson „megérkeznek" elmondják, hogy vannak, mivel jöttek aznap. A csoport összetartó erejét, kohézióját, az egymás és a vezetők iránti feltétlen bizalom kialakulását valamint a csoporttagok összehangolódását célozza meg a felmelegedési (warming-up) fázis. Legtöbbször páros vagy a teljes csoportot foglalkoztató játékokról van szó. Ilyen játék például, amikor mindenki a saját kulcscsomóján keresztül mutatja be önmagát, az életét. De lehet ez egy olyan feladat is, melyben párban beszélnek önmagukról a csoporttagok és ki-ki a párja által mutatkozik be, tehát a másik fél mondja el, mit tudott meg róla.
A csoportban mozgás, aktivitás, játékosság van. Ez egy aktív terápiás módszer, amennyiben nem arról van szó, hogy az egyik fél vagy a csoport hallgatja a másik csoporttag problémáit, hanem valódi élethelyzetek „lejátszása" történik. A pszichodrámában sokféle csoportos vagy páros játékban lehet részt venni, de a bemelegítés történhet csoportos relaxációval vagy imaginációval, időnként body work-kel.
A felmelegedés szakaszát a játék fázisa követi. Kialakul a csoporttagok játéktémája és megválasztják a protagonistát (főszereplő). A protagonista érzelmileg teljes mértékben belekerül a játékba, teheti ezt azért, mivel a vezető átveszi páciens érzelmi megtartását. Sok esetben olyan mély átmeneti regresszió történik, melyben az protagonista életének korai szakaszába vagy akár magzati létbe kerül vissza. Így katartikus erejű felismerés, mély, a múltban gyökerező problémákon történő átalakító munka válik lehetővé.
Ezt követi az integráció fázisa, mely során a csoporttagok megbeszélhetik az élményeiket a játékról, megoszthatják hasonló problémáikat, felismeréseiket.
A csoport tagjai nem csak önismeretüket fejlesztik, hanem egyszersmind nagyon élvezik a társas helyzetet, azt hogy sokféle interakció van csoporttagok között. Bár a csoporttagok közötti barátkozás a csoport idején ellenjavallt, a csoport lezárása után számos mély, éveken át tartó baráti kapcsolat alakul ki.
A csoportra a teljes elfogadás, a bizalom légköre jellemző. Így olyan rejtett dolgok is felvállalhatók a csoportintimitás miatt, amiket egyébként nagyon nehéz volna megosztani másokkal. A csoporttagok vállalják, akár csak a vezetők, hogy minden a csoporton belül marad, mindenki megőrzi azt, amit a másikról megtudott. A csoporttagokban így nagyon erős bizalom, mély elköteleződés alakul ki egymás és a vezetők iránt. Olyan igazán védett közeg teremtődik meg, ahol valóban megélhetik a csoporttagok, hogy „mindenki egyért, egy mindenkiért" van.
A pszichodráma csoport nagyon összetett, komplex. A csoport sok csoporttagból áll, és mindenki hozzáad a közöshöz valamit önmagából. Mint egy ház, ami téglákból épül fel, úgy alkotják meg a csoporttagok a csoportot. A csoporttagok egymást gazdagítják élettapasztalataikkal, bölcsességükkel, kreativitásukkal. Új nézőpontot, új ötleteket adnak egymásnak. Itt nem csupán egy ember, a terapeuta bölcsessége számít, hanem mindenkié.
A pszichodráma csoportban olyan hatványozott módon élhető meg a feltétel nélküli, önmagáért való elfogadás, megértés, intimitás, mint sehol máshol. Óriási erőt adva ezzel a csoporttagoknak. Olyan tapasztalatot, amit talán életükben sohasem volt módjuk megélni, ez most megtörténik.