Kényszerbetegség

A kényszerbetegség a szorongásos zavarok közé tartozik. Általában már a gyermekkorban kezdődő kényszergondolatok és/vagy kényszercselekedetek jellemzik. A kényszergondolatok általában kínzó, kellemetlen, a személyiségtől idegen, a tudatba „kényszerűen" betolakodó, szorongást okozó gondolatok, pl. egy szeretett személy megölésére érzett késztetés. Természetesen sohasem fordul elő, hogy a beteg a kényszergondolatnak megfelelő cselekedetet bármilyen körülmények között is végrehajtsa. A kényszercselekedet épp valamilyen kényszergondolat és az ahhoz kapcsolódó szorongás elhárítását szolgálja, általában ésszerűtlen, eltúlzott mértékű, amivel a beteg is tisztában van, az a mindennapi életét súlyosan károsítja. Leggyakrabban kézmosás, rendrakás, ellenőrzések formájában jelentkezik.


Milyen tünetek jellemzik a kényszerbetegséget?


A betegséget, az alkalmazkodást, a mindennapi tevékenységet jelentős mértékben megzavaró kényszergondolatok és kényszercselekvések fennállása jellemzi. A kényszergondolatok (obszessziók) többnyire kellemetlen, ostoba és zavaró érzések, gondolatok vagy gondolattöredékek, melyeket a beteg saját magától idegennek, akarata ellenére valónak tart és próbál küzdeni ellenük. Az obszessziók jellegzetes témák köré csoportosulnak:

 

  • szennyeződéssel kapcsolatos kényszergondolatok, mint aggodalom a piszoktól, kórokozóktól, betegségektől, undor a különböző testnedvektől (nyál, vizelet stb.), félelem a környezeti szennyeződésektől (sugárzás stb.), kifejezett undor a ragacsos anyagoktól, ételmaradékoktól, a fertőzéses megbetegedésektől
  • agresszív gondolatok, mint például félelem attól, hogy kárt tett vagy tenni fog magában vagy másokban, erőszakos, ijesztő fantáziák, félelem attól, hogy akarata ellenére sértő vagy obszcén dolgot kimond, vagy valami zavarba ejtőt tesz, valamit ellop, megtámad valakit, vagy félelem attól, hogy valamilyen rossz dologért ő a felelős (tűz, betörés, árvíz)
  • szexuális tartalmú kényszergondolatok is előfordulnak már gyermekkorban, mint például aggodalom a homoszexualitástól, tiltott, perverz gondolatok és fantáziák, agresszív szexuális késztetések másokkal szemben
  • takarékossággal, gyűjtögetéssel kapcsolatos kényszergondolatok, félelem attól, hogy dolgai elvesznek
  • mágikus gondolatok, babonás obszessziók is jellegzetesek, fokozott jelentőséget tulajdonít szerencsés és szerencsétlen számoknak, színeknek, stb.
  • jellegzetesek aggodalmak különböző betegségektől, valamely testrész vagy a test küllemének megváltozásával kapcsolatban
  • vallásos kényszergondolatok esetén túlzott félelem attól, hogy valamilyen szentséget megsért, túlzott moralizálás, "a jó, a rossz" bizonyosságának kérdésével való foglalatosság
  • a kényszergondolatok lehetnek akár a tudatba betolakodó, semleges gondolatok, hangok, zene, szavak, számok is.

A kényszercselekvések (kompulziók) olyan tevékenységek, cselekvések, cselekvéssorok, melyeket a betegek újra és újra, belső, és mégis idegenként átélt késztetés hatására hajtunk végre. Ha a beteg valamely akadályoztatás folytán nem tudja befejezni a cselekvéssort, elviselhetetlen érzése támadhat. A kényszercselekvések gyakran a kényszergondolatok által keltett félelem elhárítását szolgálják. A kényszercselekvések: ugyancsak jellegzetes területeken mutatkoznak:

 

  • mosakodással, tisztasággal kapcsolatos kényszercselekvések, mint túlzott vagy rituális kézmosás, fürdés, fogmosás, testápolás. Ugyancsak jellegzetes lehet a vélt szennyeződés elkerülése végett történő folyamatos takarítás, mosás
  • ellenőrzéssel, kontrollálással kapcsolatos kényszercselekvések a zárak, játékok, iskolatáska, iskolai holmik túlzott ellenőrzésében mutatkozik meg, de kiterjedhet a mosakodással, öltözködéssel kapcsolatos ellenőrzésekre is. Jellegzetes annak ellenőrzése, hogy akaratlanul nem vétett-e valami hibát, nem okozott-e kárt másoknak
  • az ismétlési rituálék az újraolvasás, újraradírozás és -írás, vagy a rutin tevékenységek ismétlésében mutatkoznak meg (küszöbön át- és visszalépések, lépcsőn le- és feljárás, ismételt leülés és felállás stb.)
  • számolási rituálék során a tárgyak (pl. kövek, lámpák, lépcsőfokok) vagy szavak számolása
  • rendrakással, rendezgetéssel kapcsolatos kényszercselekvések között gyakori a ceruzák, könyvek kényszeres sorba rendezése, a terítők, szőnyegek, függöny igazgatása is. Mindezt gyakran kíséri a szimmetriára való törekvés is
  • a kényszeres gyűjtögetés a használatra nem alkalmas vagy célszerűtlen tárgyak gyűjtésében, illetve a szemét vagy egyéb használhatatlan tárgyak kidobásának nehézségében jelentkezhet
  • túlzásba vitt babonás viselkedés, melyet a cselekvések intenzitása és befolyásolhatatlansága különít el az életkornak még megfelelő játékos vagy mágikus viselkedéstől. A túlzott babonásság megnehezítheti a gyermek alkalmazkodását, merev, elkerülő viselkedéshez vezet, melyet már kórosnak mondhatunk.

A gyermekkorban a kényszercselekvések kivitelezésébe a gyermek gyakran bevonja a szülőt is, ezt nevezhetjük kiterjesztett kényszernek. Ilyenkor például kiköveteli a gyermek, hogy a szülő újra és újra ellenőrizze házi feladatát, a tányérját ötször egymás után mossa el, az ismételten feltett kérdéseire azonos módon, azonos hangsúllyal újra és újra válaszoljon. Amennyiben a szülő nem képes úgy cselekedni, hogy ez a gyermek feszültségét csökkentse, a gyermek akár tettlegessé is válhat vele szemben.

A kényszeresség magyarázatai
A kényszeres cselekedeteket és gondolatokat egykor démoni megszállottságnak tartották és az első "terápiás" kísérlet az ördögűzés volt. A XX. században aztán jó néhány humánusabb, a különböző pszichológiai iskolák alapvetéseivel összhangban álló elmélet született a betegség magyarázatára. Noha ezek az elképzelések még mindig tartják magukat, és belőlük gyökereznek a sikeres pszichoterápiás módszerek, mára az agykutatás legújabb eredményeinek és a genetikai vizsgálatoknak megfelelően egyre többet tudunk e zavar biológiai hátteréről is. Azt tartják, hogy más pszichés zavarokhoz hasonlóan a kényszerbetegséget sem lehet egyetlen okra visszavezetni: genetikai sérülékenységgel, az agy kémiájának változásaival és pszichés/környezeti tényezőkkel egyaránt számolni kell.


Pszichológiai magyarázatok
A klasszikus pszichoanalitikus magyarázat szerint a kényszeresség a fejlődés egy korai szakaszának, az ú. n. anális fázisnak a kontroll kérdésével összefüggő tudattalan történéseit tükrözi. E megközelítésben a kényszeres cselekedetek és gondolatok a szülőkkel, elsősorban az anyával kapcsolatos ellenséges késztetések ellenőrzésére, megfékezésére szolgáló mechanizmusok.
Ma a szakemberek azt tartják, hogy bár a pszichoanalitikus elmélet nagymértékben hozzájárult a betegség megértéséhez, a gyakorlatban a pszichoanalitikus terápia nem bizonyult hatékonynak.


A tanuláselmélet elsősorban a kényszeres viselkedéssel foglalkozott. Magyarázata szerint az embereknél először véletlenszerűen jelennek meg a későbbi kényszeres viselkedés elemei. Ha szorongáskeltő helyzetben például valaki megmossa a kezét, mondd vagy megérint valamit, a szorongás elmúltával ez a véletlenszerűen végzett tevékenység összekapcsolódik a helyzet kedvező kimenetelével. Ismétlődő egybeesések esetén azt kezdi hinni, hogy a szorongató helyzetből ez húzta ki őt, és hamarosan a szóban forgó tevékenység válik a szorongáscsökkentés fő eszközévé. Bár a tanuláselméleti megközelítés nem képes a kényszerbetegséget átfogóan magyarázni (például nem ad választ arra, hogy miért válnak kényszeressé egyesek, mások pedig miért nem), a belőle kinőtt terápiás eljárás különösen eredményesnek bizonyult.


A kényszeresség kognitív megközelítése azt hangsúlyozza, hogy minden embernél előfordulnak a gondolatfolyamba akaratlanul betörő nem kívánatos, nyomakodó gondolatok (például hogy kárt tehet valakiben). A kényszeres zavart nem e késztetések és képzetek léte jelenti, hanem ezeknek a hibás értelmezése: az egyén felelősnek érzi magát és úgy hiszi cselekedete vagy valamilyen cselekedet elmulasztása valóban kárt okoz majd. A felelősség ilyetén értelmezése szorongásforrás, és közömbösítő viselkedéseket motivál: a kényszerbeteg viselkedésével megpróbálja helyrehozni, semlegesíteni elfogadhatatlan gondolatait és ehhez különböző technikákat alkalmaz, például 'helyes' gondolatokkal foglalkozik, minden lehetséges veszélyforrást ellenőriz, állandóan mossa a kezét, stb. Az ilyen stratégia átmeneti enyhülést hozhat, így megerősítést nyer, és mivel a szorongás csökkentésében 'sikeresnek' bizonyul, előbb-utóbb annyira gyakorivá válhat, hogy kényszergondolatként vagy kényszercselekedetként rögzül.


Biológiai megközelítés
Ma már nem csak a betegség pszichológiai tényezőket veszik számba: mint más pszichés problémák esetében, a kényszerbetegség biológiai okaival is egyre többet foglalkoznak a kutatók.


A kutatások szerint az agy elülső része (orbitofrontális kéreg) és a mélyebben fekvő agyi struktúrák közti kommunikáció problémái játszanak szerepet a kényszerbetegség létrejöttében. Ezek az agyi képletek a szerotonin nevű kémiai információhordozó anyagot (neurotranszmittert) használják, és a tudósok feltételezik, hogy az alacsony szerotonin szint is fontos tényezője a kényszerbetegségnek. Igazolja ezt az a tény is, hogy a szelektív szerotonin visszavételt gátló antidepresszív gyógyszerek (SSRI), melyek növelik az agyi szerotonin koncentrációját, hatékonyak az OCD kezelésében.


Valamennyi pszichiátriai zavar közül a kényszerbetegség köthető leginkább egyetlen neurotranszmitter rendszerhez, és ez annak az ígéretét hordozza, hogy előbb-utóbb rájönnek, milyen speciális agyi folyamatok okozzák a kényszerbetegséget, ez pedig hatékonyabb kezelési megoldásokat hozhat.


Öröklődés
A kényszerbetegségért felelős gént még nem találtak, de egyes modern genetikai kutatások arra engednek következtetni, hogy az öröklődés is szerepet játszhat kifejlődésében, azaz ha a szülő kényszerbeteg, akkor növekszik az esélye annak, hogy a gyereknél is e zavartól fog szenvedni. Úgy tűnik, a családok a 'kényszeres jelleget' hordozzák, nem a sajátos tüneteket, azaz lehetséges, hogy az anya tünete a kényszeres tisztogatás, gyereke viszont ellenőrzési rituálékkal él.


A kényszerbetegség lefolyása, következményei


A kényszerbetegség kisgyerekkortól felnőttkorig bármelyik életszakaszban megjelenhet, de jellemzően serdülő- vagy fiatal felnőttkorban kezdődik. Ugyanakkor az OCD-vel küszködő felnőttek (főleg a férfiak) úgy harmada arról számol be, hogy tünetei gyerekkorban kezdődtek, a betegséget viszont sajnos sokaknál nem ismerik időben fel. A kényszerbetegség aluldiagnosztizálásának több oka van. Egyrészt a betegek gyakran titkolják tüneteiket, vagy nem is tudják, hogy ezek betegséget jelentenek. Másrészt az ellátó rendszerben dolgozók sem ismerik eléggé a tüneteket, vagy nem értenek a megfelelő kezelési módszerekhez. Sokan egyszerűen hozzá sem jutnak a kezeléshez.


Szomorú, hogy így van, hiszen ha időben felismerik a betegséget és az ember célzott terápiában részesül (beleértve a megfelelő gyógyszereket), akkor sokkal könnyebb a kényszerbetegség okozta szenvedés csillapítása és megszűntetése, és csökken a szövődmények (például a depresszió), illetve a kapcsolati és munkahelyi problémák kialakulásának kockázata. Kezelés nélkül viszont a betegség krónikus lefolyású, noha a tünetek súlyossága ingadozik. Az életkor előrehaladtával változatosan alakul a betegség: egyes esetekben a tünetek enyhülnek, sőt megszűnnek, másoknál egyre súlyosbodnak, és akár kórházi kezelés is szükségessé válhat. Fáradtság, stressz hatására a tüntetek felerősödhetnek és gyakoribbá válhatnak. Epidemiológiai felmérések nyomán úgy tudjuk, hogy a lakosság 2-3%-a szenved kényszerbetegségtől, ez Magyarországon 2-300 000 embert jelent.