Csupor Anna : A női alkoholizmusról

Hazánkban a becslések szerint kb. 800 000 alkoholbeteg él, ennek minimum egynegyede nő, ez körülbelül 200.000 főt jelent. Ez a szám nem foglalja magában a még nem függő, de rendszeres vagy nagyfogyasztókat. Noha az alkoholfüggőség kapcsán valójában egyetlen betegségről beszélünk, a felépülés alappillérei is ugyanazok, meggyőződésem, hogy a női szerhasználatnak - ahogy a női létnek is, - vannak speciális vonásai.

Hazánkban a becslések szerint kb. 800 000 alkoholbeteg él, ennek minimum egynegyede nő, ez körülbelül 200.000 főt jelent. Ez a szám nem foglalja magában a még nem függő, de rendszeres vagy nagyfogyasztókat.

Noha az alkoholfüggőség kapcsán valójában egyetlen betegségről beszélünk, a felépülés alappillérei is ugyanazok, meggyőződésem, hogy a női szerhasználatnak - ahogy a női létnek is, - vannak speciális vonásai.

 

Társadalmi elfogadottság

Mióta a világ a világ, a szerhasználat kapcsán a férfiak és nők más-más megítélés alá esnek.

Más a használat motivációja, mások a körülmények, más a funkciója és más a megítélése.

A női alkoholfogyasztáshoz társuló stigma mindig is erősebb volt, emiatt a nők inkább titokban ittak. Annak ellenére, hogy a társadalom egyre elfogadóbb, a zugivás ma is jellemző a nők körében.  Rendre hallok történeteket a mama vagy anya kamrájából, szekrény mélyéről, ágy alól, táskából, de még régi centrifugából előkerült üres üvegekről is.

Mindamellett, ma már a nyilvános helyen, férfiakkal együtt italozó nő képe sem szokatlan. Különösen nem, ha a fogyasztás nem kocsmában, hanem bárban, étteremben, elegáns ruhában, társaságban történik. Pedig az egyén életére történő hatás szempontjából teljesen mindegy, hol és milyen díszletek közt történik a fogyasztás.

 

A női szerhasználat elfogadását befolyásolta az a felismerés, hogy a szerhasználat kialakulására a gazdasági helyzet, a kulturális háttér, valamint a társas és társadalmi összefüggések is hatással vannak. Tovább enyhített a stigmán a betegségkoncepció megjelenése és elfogadása: hiszen, ha betegség, akkor nemcsak az egyén tehet róla, illetve akkor fel lehet vállalni, és fel lehet épülni belőle.

 

A női fogyasztás elfogadását jelzi az is, hogy a dohány- és alkoholtermékeket illetően a cégek egyre több nőkre szabott árut dobnak piacra, a reklámok pedig kifejezetten a nőiséget, finomságot, lágyságot hangsúlyozzák, a kapcsolódó üzenet pedig az egyenlőség, a függetlenség, felszabadultság, a vidámság. Légy trendi, hiszen a modern nő pezsgőt, Martinit vagy épp Baileys-t iszik.

 

A különbségek klinikai tapasztalatai:

 

Kaló Zsuzsa, a Bevezetés a szerhasználó nők világába c. könyvében hivatkozott egy 30 éves múltra visszatekintő klinikai vizsgálatra, melyből néhány jellemzőt megemlítek:

 

A különbség egyik oka biológiai, melynek jele a menstruációs ciklus, ami - a hangulati és érzelmi hullámzásokkal összefüggésben - erősen hat a fogyasztás mértékére.

Megfigyelték, hogy a szerhasználó nőknél nagyobb mértékű állapotromlás észlelhető, fizikailag és mentálisan is. Magasabb számban fordul elő depresszió, szorongás, öngyilkossági kísérlet.

A szerhasználó nők 70%-a élt át valamilyen erőszakot és ők nagy arányban válnak szexuális áldozatokká.

 

A stresszre adott reakciókban is kimutattak a különbségeket.

Az idegrendszer és belső elválasztású mirigyek hormon rendszere, ami az emberi test működését szabályozza, hatással van a szerhasználatra. A függő nőknél ez a rendszer lassúbb válaszreakciót mutatott a stressz hatására.

Ha a pszichológiai jellemzőket nézzük, a vizsgálatok eredménye, hogy a szerhasználók nők gyakran élnek együtt szerhasználó partnerrel. Emellett az idősebbekre jellemző, hogy elváltak vagy özvegyek. Hölgyeknél az alkoholfogyasztáshoz jellemzően társulhat depresszió, valamilyen étkezési zavar, bipoláris zavar.

A vizsgálat szerint a nők kedvenc itala inkább a bor, míg a férfiaké a sör.

 

Na de miért iszunk?

Habár a függőség kialakulását nem lehet egyetlen okra visszavezetni, hiszen mind a szer, mind a személyiség, annak hiányai vagy sérülései, valamint a társadalmi közeg, a kultúra sajátosságai is hatással vannak a folyamatra, azonban néhány tipikus élethelyzet összegyűjthető.

 

Fiatalabb korban a fogyasztás oka leginkább a társas elvárások (hiszen „mindenki iszik"), valamint könnyebb az ismerkedés, a beszélgetés, a társaságban való jelenlét és a kapcsolódás is.

Másrészt általánosságban jellemző, hogy negatív érzésekre, problémákra, a haragra, szomorúságra, a felénk támasztott elvárásokra, a megfelelési kényszerre iszunk.

A nők igen gyakran a párkapcsolati problémájukat jelölik meg a fogyasztásuk okának.

 

Nem utolsó sorban említem meg az intimitás könnyebb megélését. Könnyebben kapcsolódunk lelkileg, finomabban ráhangolódunk a másikra, de az alkohol a fizikai kapcsolat gyorsabb létrejöttét is elősegíti. Ha elegendő ideig „gyakorolja" ezt valaki, könnyen találja magát abban a helyzetben, hogy alkohol nélkül nem, vagy nehezen lesz képes szexuális kapcsolatot létesíteni.

 

 

Az élet során a különböző szerepeinkben való helytállás, annak nehézségei is a rossz megküzdés felé terelhetnek minket. Meglepően sok kismama iszik, jó esetben csak esténként. Megbirkózni az anyasággal, a háztartással, közben pedig szépnek, kívánatosnak maradni, ez sok nőnek okoz nehézséget. Pedig bizony sokan jól csinálják, kívülről legalábbis úgy tűnik, csak éppen nem hiszik el. Talán mert nem fogadják el, hogy nem kell tökéletesnek lenni. Éppen elég, ha „elég jó" anyák, nők, társak, barátok, munkaerők.

Jelentős számban vannak olyanok, akár felelős beosztásban, akik a nap végén stressz oldásra vagy jutalomként használják az alkoholt. Ha elakadt személyiség fejlődésről náluk nem is beszélhetünk, (nem minden esetben) más hiányok azonban vannak.  Amiről szó van, az a hiányos önismeret, önmagunk igényeinek figyelembe nem vétele. Hiszen a stressz, a szorongás azt jelzi, hogy a lelkünk már érzi, nem bírunk megbirkózni a feladatokkal. Túl sok. Mégis rohanunk tovább, meg akarunk felelni (kinek is?) holott egyre nehezebben bírjuk.

 

Jelentős számban fordul elő, nők körében is, hogy valaki a 40-50-es évei körül kezd el inni.

Hiszen ebben az életszakaszban sokféle változásban van részünk, veszteségeink száma is növekszik, az életet eseményeket krízisként élhetjük meg. Ilyen krízis lehet a szülők betegsége, elvesztése, a gyerekek kirepülése (üres fészek szindróma) amikor az anya úgy érzi, élete kiüresedik, elfogynak a feladatok és rossz megoldásként vagy unalomból emeli fel a poharat. Ebben az időszakban kell szembenézni a menopauzával, annak kellemetlen tüneteivel, a hangulat ingadozásokkal, vagy a nőiség változásának fájdalmával is.

A későbbi években jön a nyugdíjazás, esetleg a férj elvesztése. Az egyedülléttel való megküzdés megint csak lelkileg megterhelő, ha nincsenek új célok, generálhatja a szerfogyasztást.

 

Sajnos kevés nő jut kezelésbe, nagyrészt azért, mert nem mernek segítséget kérni. Pedig általában hamarabb felismerik, hogy valami nincs rendben, hamarabb megszólal a belső csengő. A női léttel járó sokféle szerep és feladat ugyanis ösztönösen is determinált, ezeket a szerepeket a nők az utolsó pillanatig el akarják látni. A feladatok, benne elsődlegesen az anyasággal járó feladatok nemcsak stressz források, de egyszersmind megtartó erőt is képviselnek.

Támogató, empatikus, megértő környezetben a nők hamar megnyílnak. Ők azok, akik a férfiaknál némileg lelkiismeretesebbek, a felépülésük érdekében adott vagy vállalt feladatokat nagyobb százalékban becsülettel megcsinálják.  Talán azt is megfogalmazhatom, hogy jobban mernek támaszkodni a szakember útmutatásaira, könnyebben átadják a vezetést a szakembernek.

Az én „vesszőparipám" az időben történő felismerés és segítség kérés. Hiszek benne, hogy nem kell megvárni, amíg tényleg minden összeomlik az életünkben.

 

 

A segítségkérés után pedig megkezdődhet a felépülési munka, melyben a szer elhagyása csak az egyik elem. Első lépésként meg kell találni, az egyén mire használja a szert, mi a funkciója az ő életében. Vajon mit helyettesít vele?

Rá kell találni azon tevékenységekre is, ami az új életben az alkohol helyét, szerepét betöltheti. Mit kezdünk a felszabadult idővel? Mivel töltsük hasznosan a szabadidőt? Emlékszünk még, mire vágytunk egykoron? Új célokat kell találni, és ezeket a célokat kis lépésenként megvalósítani.  Lehet, hogy új napirendet kell kialakítani, hiszen a rendszeresség létfontosságú a felépülésben lévő személynek. Fontos a folyamatos edukáció, ismeret átadás és annak befogadása is. A józan, örömökben teli élet pedig bizonyosságot ad önmagunknak, hogy képesek vagyunk alkohol nélkül is jól érzeni magunkat az életünkben.

 

Mélyen hiszem, hogy közös és elkötelezett munkával a felépülés elérhető, nem véletlenül fogalmazzák meg oly sokan az út végén, hogy életük nagy önismereti kalandjában vettek részt.

 

A fenti kérdésekkel rendelőnkben Csupor Anna foglalkozik.