pszichoDr. Füzesi Györgyi: A maximalizmus és a túlhajtás pszichológiája
A maximalizmus és az állandó túlhajtás korunk egyik legjellemzőbb életmódmintája. Sokszor észre sem vesszük, hogy a folyamatos teljesítménykényszer, a tökéletességre törekvés és az önmagunkkal szembeni túlzott elvárások lassan kimerítenek bennünket. A cikk azt vizsgálja, milyen társadalmi és lelki folyamatok állnak a túlhajtás hátterében, hogyan alakulnak ki a bennünket irányító „belső parancsok”, és mikor fordulnak át az egyébként hasznos törekvések önkizsákmányoló működésmódba. A következő írás dr. Füzesi Györgyi pszichológus, önismereti és kommunikációs tréner készülő könyvének részlete. Az esetpéldák egyéni konzultációkon hangzottak el.
"A következő cikk dr. Füzesi Györgyi most készülő könyvének egy részlete. Az esetpéldák az egyéni konzultációkon hangzottak el ."
A maximalizmus és a túlhajtás.
A maximalizmus, és a következtében kialakuló túlhajtás korunk életstílus „betegsége” ami szinte mindenkit érint így vagy úgy, a bőrünkön érezzük a negatív hatásait.
A túlhajtás többféle módon nyilvánulhat meg. Lehet, hogy a tempót illetően hajtjuk túl magunkat, vagy túl sokfajta célunkat akarjuk elérni egyszerre. Az is lehet, hogy a tökéletességre törekszünk, a sikereket hajhásszuk, esetleg a másokkal való összehasonlítás, versengés visz bele a túlhajtásba. Az is lehet, hogy az erőfeszítést maximalizáljuk - túl kelményen, pihenés nélkül dolgozunk, vagy irreálisan nagy, megvalósíthatatlan célokat tűzünk ki. Az is lehet, hogy többféle túlhajtási módot kombinálunk.
Hogyan is alakul ki a túlhajtás, milyen társadalmi hatások befolyásolják?
A társadalmi normák első és elsődleges közvetítői felénk a közvetlen családi környezetünk, és azon belül is kiváltképpen a szüleink. Azt, ahogyan élünk, nagyban befolyásolja, hogy mit láttunk otthon és mit vártak el tőlünk. A szüleink által történik az elsődleges „beprogramozásunk”, amit később életünk más fontos szereplői és a társadalom egésze is befolyásolnak, esetleg módosítanak. Ez a „beprogramozás” elsősorban arra vonatkozik, hogy, hogyan, milyen hozzáállással csináljuk a dolgokat.
A cselekvés „hogyanjára” vonatkozó társadalmi elvárásokat nevezzük „szülői parancsoknak”. (x) A „szülői parancsok” kifejezést a tranzakció-analízis vezette be. Azt fejezi ki ez a szóhasználat, hogy a szülőknek a gyerekeik viselkedésére irányuló bizonyos elvárásai olyan kérlelhetetlenek, mint a parancsok.
(x) A tranzakcióanalízis által megfogalmazott „szülői parancsok” : „Siess!”, „Légy tökéletes!”, „Tégy erőfeszítést!”, „Légy erős!”, „Szerezz örömet!”. Ezeket kiegészítettem a „Mindent egyszerre!”, „Légy jobb mint mások!”, „Légy hasznos!” parancsokkal
A „szülői parancsokat” nevezhetnénk inkább „társadalmi parancsoknak”, hiszen nemcsak a szüleink képviselik, hanem az iskola, munkahely és egyéb társadalmi intézmények is. A társadalmi elvárásokat később magunkévá tesszük, és belső elvárásként irányítanak a továbbiakban.
A „társadalmi parancsok” korunkban alapvetően pozitív értékeket képviselnek, ugyanakkor túlhajtásra is ösztönözhetnek. A jelenkori társadalom diktálta ideál hatására gyakran a túlhajtó hatás érvényesül a „társadalmi parancsokban”. Ebben az esetben már a hátrányok kerülnek előtérbe az emberek életében. Munkavállalóként a maximális teljesítményt hajtjuk, minél többet, minél jobban, minél gyorsabban akarunk dolgozni. A másik fontos szerepünkben - a fogyasztói társadalom gyerekeként - szintén maximalizmusra törekszünk. Minél többet, minél jobb minőségűt, akarunk fogyasztani, minél előbb el akarjuk érni az áhított javakat.
A versenyszellem, mindkét szerepünkben erősíti a maximalizmust. Többet, jobban kell dolgozni, mint mások, magasabb presztízst, fizetést kell elérni, több, jobb fogyasztási javakat (szebb, nagyobb házat, drágább kocsit, stb.) kell birtokolni, mint mások. Az adaptív viselkedések attól válnak inadaptívvá, hogy túlzásba visszük őket.
Nézzük részletesebben, hogyan hozzák létre a „társadalmi parancsok” az inadaptív viselkedéseket!
A „Siess” - a tevékenységünk tempóját meghatározó „társadalmi parancs”. A tempós munkavégzésre sarkalló elvárás - alapjában véve - hasznos útmutatás, de ha túlzásba visszük, túlhajthatjuk magunkat, és ez a hajsza elveheti a tevékenységek örömét, és zaklatottá, idegessé tehet. Sokféleképpen közvetíthetjük a „Siess” parancsot a mindennapokban. Erről árulkodnak a gyerekkorunkban gyakran hallott mondások: „Mit piszmogsz!” „Lassú csiga” „Mozogj úgy, mintha élnél!” . Teljesítményt csinálhatunk a gyorsaságból is, és versenyre kelhetünk mással, vagy a korábbi önmagunkkal is. Ki tud gyorsabban felöltözni, elkészülni, megcsinálni a feladatot? A gyorsaságra nevelés kialakíthatja önmagunk állandó hajtását, ha kell, ha nem.
A „Túl gyorsan csinálás” inadaptív viselkedése a „Siess!” parancs túlhajtásával alakul ki . Ez a viselkedés nemegyszer kapkodáshoz vezet, frusztrációt, idegességet szül. A túlhajszolt munkatempó is sietésre ösztönöz. Ezt még fokozhatja a rossz időszervezés, amikor például kevés időt szánunk a reggeli készülődésre, hogy tovább alhassunk. Ez óhatatlanul kapkodást eredményez, aminek folyamatos feszültség, frusztráció lesz a következménye. Nem beszélve arról, hogy, ahogy a népi bölcsesség is megfogalmazza, : „Hamar munka ritkán jó!” Az önmagunk hajszolása hibázásokhoz vezet és elveszi a tevékenység örömét.
Zoltán egész napja hajtásból áll. Igyekszik minél gyorsabban tevékenykedni, legyen szó, akár munkáról, akár baráti beszélgetésről. Gyorsan beszél, a másik embert sincs türelme végighallgatni, belevág a mondandójába, a lényeget követelve. A gyorsaság nála alapkövetelmény. Büszkén meséli például, hogy harminc másodperc alatt szokott lezuhanyozni. Zoltán a túlhajszoltsága következtében gyakran ingerlékeny. Feszült lelkiállapota már szinte állandósult.
A „Légy tökéletes!” „társadalmi parancs” arra késztet, hogy a tökéletességet hajhásszuk, ne elégedjünk meg azzal, ha csak „elég jó” valami. A tökéletességre való törekvés a fejlődés záloga, de, ha túlzása visszük, akkor frusztrációt, kudarcérzést, elégedetlenséget szül, mivel a tökéletesség elérhetetlen.
A tökéletességre törekvés általános jellemzője korunknak. Az emberek az iskolákban, munkahelyeken folyamatosan arra vannak presszionálva, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsanak. Csak akkor értékesek, ha nagyon jók, kiemelkedők. A tökéletességre törekvés állandó önostorozáshoz vezet, hiszen a tökéletesség nem elérhető, tehát mindig van ok az elégedetlenségre önmagunkkal. Ebben a fénytörésben torzított kép jelenik meg önmagunk értékelése kapcsán.
A „Sikerhajhászás” inadaptív viselkedése a „Légy tökéletes!” „társadalmi parancs” hatására alakulhat ki. Azt várjuk el magunktól, hogy az élet bizonyos területein, vagy akár mindegyiken maximális eredményt érjünk el. A magunk elé állított magas igényszint ugyan előre vivő hajtóerő, de, ha túlzásba visszük ez is az ellenkezőjébe fordulhat.
Egyik egyetemi vizsgám alkalmával, a csoporttársam sírva jött ki a teremből – ahol a vizsgáztatás zajlott. Köré sereglettünk és sajnálkozva kérdeztük: Megbuktál? Nem! - felelte hüppögve. Hányast kaptál? - érdeklődtünk.- Ötöst. - Akkor miért sírsz? - Mert az egyik kérdésre nem tudtam tökéletesen a választ.
A „Versengés” inadaptív viselkedése a „Légy jobb, mint mások!” „társadalmi parancs” túltolásával alakul ki. A versengés erősítheti az önmagunk kizsákmányolását, mert egyre fokozódó erőbedobásra késztet. Mindig meg kell előzni másokat, vagy/és meghaladni a korábbi teljesítményünket. Az összehasonlítás állandó elégedetlenség forrása lehet.
Márti diákkorában mégcsak a tanulásban és a sportban törekedett a maximumra, a versenyszellem által doppingolva. Az egyetem elvégzése után ezt a hozzáállását kiterjesztette a munkára is. Ahogy teltek az évek, egyre inkább azt vette észre, hogy a versenyszellem és önhajszolás kiterjed az élete szinte minden területére. A valódi és a képzelt versenytársakkal való összehasonlítás folyamatosan elégedetlenné tette, hiszen, kizárólag azokkal hasonlítgatta össze magát, akik megelőzték őt valamiben. (pl. gyorsabban futottak, szebb házuk volt stb.) Hiába futott rendszeresen a természetben, nem engedte meg magának, hogy gyönyörködjön benne, hanem folyton az óráját nézte. Lassan kiütköztek hozzáállásának negatív mellékhatásai, egyre fáradtabbnak, fásultabbnak, motiválatlanabbnak érezte magát. Már nem tudott örülni az elért eredményeknek, sikereknek, csak hajszolta magát tovább a következő kitűzött cél felé, anélkül, hogy megállt volna néha, hogy elégedettséggel nyugtázza a teljesítményét, vagy valami örömteli, de haszontalan dolgot csináljon.
Nemcsak a „hogyan” (tempó, mérték, minőségi elvárás) a meghatározó az életünkben, hanem az is, hogy milyenfajta tevékenységeket engedünk meg magunk számára. El tudunk-e szakadni a „Csak hasznosat csinálni!” bűvöletétől. Megengedünk-e magunknak, csupán örömet okozó, „haszontalan” dolgokat.
Ez alapján kiegészíthetjük az eddigi parancsokat a „Légy hasznos!” paranccsal .Ez a parancs a hasznosságuk alapján határozza meg a tevékenységek azon körét, amelyek megengedhetőek számunkra, és azokat, is, amelyek nem. Minden olyan tevékenység megengedhető, sőt kívánatos, aminek valamilyen kimutatható haszna van. Azok a tevékenységek azonban, amelyek haszon nélküliek, tiltólistára kerülnek.
(Először a „haszontalan” szót írtam le, majd átjavítottam „haszon nélkülivé”, a haszontalan szó pejoratív hangzása miatt. Árulkodó hogy a haszontalansághoz negatív értékítélet kötődik!)
Így például lelkiismeret-furdalást élhetünk át, ha leülünk olvasni, vagy filmet nézni, ha annak semmilyen hasznát nem tudjuk kimutatni.
„Hasznosság mánia” inadaptív viselkedése a „Légy hasznos!” „társadalmi parancs” hatására alakulhat ki.
Katira is jellemző volt, némiképpen még ma is az, hogy a hasznosság fogságában vergődik. Férje megfigyelte, hogy néha sűrűn sóhajtozik, miközben este filmet néznek. Kiugróan jó film kell legyen, hogy úgy érezze, megérte végig nézni, ahelyett, hogy más hasznos dolgot csinált volna. Az egyszerű, művészi értéket nélkülöző, szimpla szórakozást nyújtó film már bűntudattal és szorongással tölti el, hiszen semmilyen közvetlen, kimutatható hasznát nem tudja maga számára megfogalmazni.
A különböző „társadalmi parancsok” néha együtt járnak. Így a „Siess!” és a „Légy tökéletes” parancs is gyakran összekapcsolódik és a hatékonyság kergetésében jelenik meg.. Ezekhez a parancsokhoz még gyakran társulnak a „Mindent egyszerre!” a „Légy jobb mint mások!”, a „Tégy erőfeszítést!” „társadalmi parancsok” is, amelyek tovább fokozzák a túlhajtást.